8.fejezet

A leskelődő & új barát

-Szia!Hát te?-vettem észre egy lányt,aki ahogy meglátott,elment az ablakból.Tudtam,hogy minket figyelt.

-Szia!Én Jade Darkes vagyok.Ma jöttünk a szállodátokba,mert ma még nem tudunk beköltözni a saját lakásunkba.-mutatkozott be,és magyarázott el mindent.

-Én Kelly Robinson vagyok,és anyám az igazgató.De gondolom már láttad.-mutatkoztam be mosolyogva.

-Igen,már láttam.Bocsi,hogy megkérdezem,de az ott kint a barátod volt?Nem akarta leskelődni,csak éppen nézelődtem kifelé,és megláttalak titeket.-mentegetőzött.

-Igen,a barátom volt.Semmi baj,hogy láttál minket.-amint elnéztem,fogalma sem volt róla,hogy Harry a barátom.

-Mesélsz róla?Mikor és hogyan jöttetek össze?-lelkendezett.

-Ki jött kivel össze?-lépett be apa,és anya.

-Egy pillanat.-fordultam Jade felé.-Apa,anya kijönnétek velem a konyhába?

-Hát persze kicsim!-mosolygott anya.

-Szóval.Én jöttem össze egy személlyel.-vágtam a közepébe.

-Akkor szakítsatok!Túl fiatal vagy még ahhoz,hogy barátod legyen!-világosított fel apa.

-De apa!16 éves vagyok!És még azt sem tudod,hogy ki a barátom!-vágtam vissza.

-Akkor bökd ki!-tette karba a kezét.

-Oké!Harry a barátom!-válaszoltam.

-Aki itt volt vacsorázni?-kerekedett el anya szeme.

-Igen,ő.-bólogattam.-Ugye együtt maradhatunk?-néztem apára nagy,kérlelő bociszemekkel.-Kérleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeek!

-Na jó!Maradhattok!-adta meg magát.

-Köszi!-nyomtam egy puszit az arcára,majd visszamentem Jadehez.-Menjünk fel a szobámba,és mindent elmesélek!-mosolyogtam az első lépcsőfokról.

/Jade szemszöge/
Első látásra Kelly nagyon kedves.Nem vagyok benne biztos,de mintha Harry Stylesal láttam volna.Vagy ez is csak képzelés lett volna?A lépcső felé vettem az irányt,és követtem.Ahogy kinyílt a szobájának ajtaja,csodálkozva néztem befelé.A szemem a szoba egyik részére látott csak rá,mivel kicsit volt nyitva az ajtó.

-Üdvözöllek birodalmamban!-léptem be szobájába.
-Hű...-nem tudtam mást mondani.
-Gyere,ülj le!-huppant le a kanapéra.
-Akkor most elmesélsz mindent?-ültem le mellé,ahogy magamhoz tértem.
-Hát persze!-mosolygott,mint a tejbetök.-Hol kezdjem?
-Nem is tudom.Talán az elején!-játszottam az elgondolkozót.
-Oké.Na szóval...Harryvel 3-4 hete találkoztunk.Eltévedtem a városban,ő meg hazakísért.-és mindent elmesélt töviről hegyire.
-Ejha!És mi a teljes neve a barátodnak?-böktem oldalba.
-Csak ha megígéred,hogy nem fogsz sikítozni,és semmit csinálni.Egyszóval,nyugodtan maradsz.-jelentette ki.
-Oh.Oké!-vágtam rá.
-A neve Harry Styles.-adta tudtomra.
-Hogy mi?!?-buktam ki.
-Na látod?Pont erről beszéltem!-csapott a térdére.
-Miről?-értetlenkedtem.
-Kibuktál.-világosított fel.
-Sajnálom.De Harry híresség...-kezdtem el.
-Én meg egy átlagos lány.-fejezte be helyettem a mondatot.
-Nem ez a lényeg!
-Hanem?-nézett rám.
-Hanem,hogy jól elvagytok egymással,és csak ez számít!-öleltem át mosolyogva.
-Igaz!-fordult felém,ahogy kibújt ölelésemből.-Leszünk barátok?
-Hát persze!-öleltük át egymást.-Holnap sajnos már elmegyünk innen,mert betudunk költözni a lakásunkba.Két házzal odébb fogunk lakni!-lelkendeztem.
-De jó!Akkor majd átmegyek hozzátok.-nézett rám Kelly.
-Ok.De most mennem kell.Jó éjt!-köszöntem el.
-Neked is!-mosolygott utánam újdonsült barátnőm.

/Kelly szemszöge/
-Végre van egy lány barátnőm is!-gondoltam magamban.Elmentem zuhanyozni,majd bemásztam az ágyamba.Lassan kezdtek lecsukódni szemeim,és mielőtt végképp elaludtam volna,visszaemlékeztem a mai napra.

7.fejezet

Egy gyönyörű nap! c(:

Ma fogunk megnyitni.Jutott eszembe,ahogy kipattantak a szemeim.Anya már mindenhol reklámozta a szállodát,csak kérdés,hogy vajon fognak is e jönni.Kimásztam meleg ágyamból,majd a fürdőbe vezetett utam.15 perccel később már lázasan keresgéltem ruháim között.Egy pink egyberészes mellett döntöttem,szandál,táska,és még pár kiegészítőnél.

A konyhába indultam,hogy reggelizzek,ami inkább már ebédnek felelt volna meg.
-Szia drágám!Ebédelsz,vagy inkább reggelizel?-kutatott anya egy szekrényben.
-Szia!Jó lesz az ebéd is.Mit főztél?-néztem körbe.
-Csirkét sütöttem.-tett elém egy tányért.
-Ó,az fincsi!-nyaltam meg szám szélét.
Vágtam egy szelet csirkét,és tettem mellé krumplit.Amikor végeztem,valaki csengetett a pultnál.
-Én mentem a srácokhoz.Szia anya!-indultam a hátsó ajtóhoz.
-Rendben.Szia!-indult a pulthoz.

*

A srácok házához érve csengettem.

-Szia!-nyitott ajtót Liam.

-Szia!Bejöhetek?-néztem beljebb.

-Ó hát persze!-vigyorgott Liam,majd elállt az ajtóból.

-Köszi!-mosolyogtam.

-Harry!Itt van Kelly!-ordította el magát Louis,ahogy meglátott.
-Louis ne ordibálj!-hallottam szerelmem hangját.-Szia!-lépett elém Harry.
-Szia!Mehetünk?-néztem bele gyönyörű zöld szemeibe.
-Igen.Majd jövök!-csukta be maga után az ajtót.-Jött ma valaki hozzátok?
-Igen.De nem tudom,hogy ki,mert a hátsó ajtón jöttem ki.-fogtam meg barátom kezét.
-Értem.-mosolygott.
Elértünk a moziig.Már tudtuk,hogy mit nézünk meg,ezért vettünk 2 jegyet (pontosabban Harry),és beültünk a filmre.Horrort választottunk.Néhányszor ugrottam 1-1,de nem volt vészes.Ahogy vége lett a filmnek,elindultunk a parkba.Leültünk beszélgetni.A kérdések hatalmas részére én válaszoltam.19.00 óra körül beültünk egy étterembe.A vacsora meglehetősen csendben telt.Egy órával később kézenfogva indultunk haza.Vagyis hozzám.A ház előtti kert,és a bejárati ajtó között álltunk meg.
-Gyönyörű volt a mai nap.Köszönöm!-mosolyogtam szerelmemre.
-Szerintem is.És igazán nincs mit!-mosolygott vissza rám,majd gyengéden megcsókolt.
-Most már viszont be kell mennem.-néztem lakásomra.
-Rendben.Holnap is találkozunk?-nézett rám bociszemekkel.
-Feltétlenül!-vigyorogtam.-Szia!-nyomtam egy puszit az arcára.

-Rendben!Szia!-engedte el kezemet.
A lépcső tetejéről visszanéztem rá,intettem neki,majd bementem.Észre se vettem,hogy az egész búcsúzkodásunkat valaki figyelte...

6.fejezet

Otthon,édes otthon

-Végre itthon!-kiáltottam,amint Harry besegített a lakásba.

-Kelly!-kiáltották a srácok,majd felém rohantak.

Harry hirtelen élem állt.

-Csak lassan srácok!Kellynek pihennie kell.-fogta meg bal kezemet.

-Oké-oké Rómeó!-vigyorgott Zayn.

Harry szóra se méltatta.Barátom besegített a nappaliba,ahol leültem a kanapéra,majd segített feltenni a lábamat.A srácok követtek minket a nappaliba.

-És hogy vagy?-ült a kanapé szélére Louis,aki éppen egy répát ropogtatott.

-Köszi.Nagyon jól!-vigyorogtam.

Hallani lehetett,hogy nyílik az ajtó.Apa,és anya lépett be.
-Szia kicsim!Jól vagy?-sietett oda hozzám anya.
-Sziasztok!Hát persze!-vigyorogtam.
-Sajnáljuk,hogy nem tudtunk elmenni érted,de el kellett intéznünk egy fontos dolgot.-mentegetőzött apa.
-Semmi baj!Harry értem jött!-néztem mosolyogva újdonsült barátomra.
-Oké.Annyit mondanék még,hogy 1 hét múlva már kinyitunk!-lelkendezett anya.
-De nem úgy volt,hogy csak 1 hónap múlva?!?Az még több mint 3 hét!-keltem ki magamból.
-Nem.Jövő héten már megnyitunk.Vagyis jövő hét hétfő délután!-világosított fel anya.
-De anya!-makacskodtam.
-Semmi de!Jövő hét hétfőn már nyitva leszünk!Ügy lezárva!-majd kiment a nappaliból.
-Ez nem igazság!-tettem morcosan karba kezemet.
-Semmi baj!-ölelte hát Harry vállamat.-Meg fogod szokni.
-És mi is elfogunk jönni!-vigyorgott teli szájjal Niall.
-De ugye van hátsó ajtótok?-nézett rám Louis.
-Ha jól tudom,akkor van.A konyhából nyílik.Asszem.-tettem hozzá.

*5 nappal később*

Álmos fejjel kászálódtam ki az ágyból.Bokám már nem fájt,de vánszorogva mentem el a fürdőbe.10 perc múlva valamivel fittebben léptem hatalmas szekrényem elé.Találomra válogattam a ruhákat,amiből végül is,egy elég tűrhető összeállítás alakult ki.

Nem reggeliztem,mivel nem voltam éhes,ezért inkább mindjárt a boltba indultam.Pontosabban,festékboltba.A srácok elég jól elkalauzoltak a városban abban a pár napban,amikor már nem igazán fájt a lábam.Egy vödör fekete festékért indultam.Órási kínszenvedés volt,mire megtaláltam a fekete festéket.Vajon hol volt?Persze,hogy a bolt túloldalán!Kifizettem,majd indultam haza.

Otthon bekaptam pár falatot,majd kerestem ecsetet,és szövegeket festettem a falra.Az első így szólt:

CSAK EGYSZER

sírnál úgy,ahogy én érted,

csak egyszer éreznéd,amit én érzek,

csak egyszer látnál könnyet arcomon,

s megtudnád milyen az igazi fájdalom...

A következő:

AZT,HOGY 

mennyire szeret téged valaki,onnan tudod

egészen pontosan bemérni,

hogy mennyire tudja a hibáidat

megbocsátani.

És az utolsó:

AMIKOR VALAKI

megkér,hogy hallgass meg egy számot,az

azért van,mert a dalszövegbe minden benne

van,amit mondani szeretne neked :)!

A szövegek végeztével kivittem a festéket a garázsba,majd a falon lévő szavakat hagytam megszáradni!

5.fejezet

Ez gyönyörű!

Köszönöm!^^

Reggel arra keltem,hogy a doktornő valamit néz a papíromon.

-Jó reggelt!-köszönt,ahogy meglátta,hogy ébren vagyok.

-Önnek is!-töröltem meg szememet.

-Ma már hazamehetsz.Nem rosszabbodott az este folyamán az állapotod,így hát hazaengedünk.-mosolygott a szemembe.

-Jaj de jó!Köszönöm!-ültem fel az ágyon.

-Felhívtam a szüleidet,de őket nem értem el.Viszont a barátodat elértem.Azt mondta,hogy 10-re érted jön.-ment ki a szobámból.

-Rendben!Köszönöm!-mondtam még utána.

Az óraára pillantottam.Fél kilenc volt.Ittam egy kortyot,majd megkerestem a mobilomat.

-Remélem itt van a fülhallgatóm is.-imádkoztam.

Hála az égnek,az egyik kis szekrény gyomrában megtaláltam.Megkerestem egyik kedvenc számomat a srácoktól,és végighallgattam.Észre se vettem,hogy már énekeltem a dalt,és azt se,hogy a doktornő bejött a kórterembe.
-Látom jobban vagy!-szólalt meg,ahogy befejeztem kis koncertemet.
-Nagyon is!-vigyorogtam.
-Mondták már,hogy nagyon jó hangod?-vonta fel szemöldökét.
-Csak anyáék,de nem igazán szoktam énekelni.
-Pedig nagyon jó lennél!-biztatott Dr.Ross.
-Köszönöm!-pirultam el.
-Most mennem kell.Majd még találkozunk.Szia!-és kiment a teremből.
Valahogy kikászálódtam az ágyból,és felvettem a tegnapi ruhám.Otthon majd úgy is átöltözök.Mire végeztem,összepakoltam a cuccaimat a táskámba (fogalmam sincs róla,hogy hogy került ide),és beágyaztam.Leültem az ágyra,és vártam.Nem telt bele 10 perc,és Harry megjelent az ajtóban.
-Szia!-köszönt,ahogy észrevett.
-Hali!-öleltem át.
-Hogy vagy?-nézett lábamra.
-Köszi jól.-mosolyogtam két szép zöld szemébe.
-Akkor mehetünk?-vette fel táskámat.
-Még nem.Meg kell várnunk Dr.Rosst.Addig ülj le.-paskoltam meg az ágy oldalát.
Csendben ültünk egy ideig,majd Harry megtörte a csendet.Személy szerint nem bántam,mert kínos csönd volt.
-Tudom,hogy nem a legjobb alaklom,de kérdezhetek valamit?-nézett bele szemeimbe.
-Hát persze!-mosolyogtam.
-Szóval....Már akkor megtetszettél,amikor először láttalak.-kezdett bele mondandójába.
-Amikor eltévedtünk Bubyval.-vigyorogtam.
-Igen.-mosolygott ő is.-Nem fokoznám tovább.Kelly,leszel a barátnőm?
-Igen!-kiáltottam,majd átöleltem.
-Akkor ezt adnám neked.-nyitott ki egy kis dobozt.A dobozban egy gyönyörű gyűrű volt.-Akkor add vissza,ha már nem szeretsz.Ebből tudni fogom,hogy te már nem fogsz szeretni engem.-majd ráhúzta ujjamra a gyűrűt.

-Ez gyönyörű!És megjegyzem!-kacsintottam rá,majd megcsókoltam.Ő visszacsókolt.

-Megzavartam valamit?-lépett be a doktornő.

-Nem,semmit!-vigyorogtam mint a tejbetök.

-Oké.Itt a papír.-nyomta kezembe a zárójelentést.

-Köszönöm!-tettem el táskámba a papírt.

-Akkor mehetünk?-nézett rám Harry.

Én a Dr.Rossra pillantottam,aki csak bólintott.

-Viszlát!-indultam ki az ajtón.

-Szia!-köszönt el a doktornő is.

A parkolóban behuppantunk a kocsiba,és már indultunk is hozzám.

4.fejezet

Egy kis baleset

Számomra viszont nagyon ciki...

Ahogy bementem,a szobám felé vettem az irányt Buby kíséretével.Becsuktam magunk mögött az ajtót,majd kivettem telómat a zsebemből,és tárcsáztam a számot,ami a cetlin volt.Kicsöngött.

-Igen?-szólt bele Harry.

-Szia Harry!Én vagyok,Kelly.Gondoltam áthívlak téged,és a barátaidat holnapra.-az okot nem tudtam,hogy mi,de ismét látni szerettem volna.

-Szia Kelly!Rendben.Akkor holnap mikorra menjünk?-hallottam a kérdést a vonal túlsó végéről.

-Hát...a 3 óra megfelel?-kérdeztem.

-Tökéletes!Akkor holnap.Szia!-köszönt el.

-Oks.Szia!-tettem le a telefont.

Bekapcsoltam a laptopomat,felmentem Twittere,majd zenét hallgattam,és közben képeket néztem.Ahogy a képeket nézem,meglátom Harryt,és még 4 srácot körülötte.A kép fölött pedig az volt,hogy One Direction.Googlebe beírtam a nevüket,és egy csomó adatot kidobott róluk.YouTube-on meghallgattam az összes zenéjüket.Nagyon jók!Sőt mi több!Fantasztikusak!

-El sem hiszem,hogy egy sztár kísért haza!-hitetlenkedtem.-És holnap idejön az egész banda!

/Attól a pillanattól kezdve,én is Directioner lettem.Megnéztem róluk mindent,amit csak tudtam.Az agyam akkora lett,hogy nem fért már el a koponyámban! XD /

*Másnap*

Reggel arra keltem,hogy leestem az ágyról.Elég vicces lehet,de számomra nem az.Annyira beütöttem bal bokámat,hogy alig bírtam felállni.Valahogy csak sikerült,úgy 20 eséssel,de talpon vagyok,és kapaszkodok!Kibotorkáltam a fürdőbe,megmosakodtam,majd visszabotorkáltam a szobámba.Szekrényem elé lépve,nem tudtam,hogy mit válasszak.Magamra kaptam egy pólót,és rövidnadnacit.Nem akartam magassarkút húzni bokám miatt,ezért inkább egy sima cipőt húztam föl.

Egy napszemcsit a fejemre raktam,majd elindultam a konyhába.Nem akartam,hogy apáék tudják,hogy mi törént,ezért próbáltam természetes lenni.Vagyis inkább,úgy menni...

-Szia kincsem!-puszilt homlokon apa.

-Sziasztok!-láttam meg anyát is.

-Kérsz palacsintát?-tett anya elém egy tányért.

-Ez kérdés?Persze,hogy kérek!-és szedtem a tányéromra vagy 10 darabot.

-Ma elmegyünk apáddal vásárolni délután.Jössz velünk?-nézett rám anya.

-Bocsi,de nem.Háromra jön át Harry,és még 4 srác.-feleltem teli szájjal.

-Oh.Értjük.-bökött oldalba mosolyogva apa.

-Hééé!-csattantam fel kis idő múlva.

-Szóval le esett?-vigyorgott apa.

-Le!-vágtam sértődött arcot.

*

-Szia kicsim!Mentünk!-köszöntek el délután.

-Oks.Sziasztok!-huppantam le a kanapéra.

Még csak 2 óra volt.Bekapcsoltam a TV-t.Spongebob ment!Imádom ezt a rajzfilmet!Lehet,hogy gyerekes,de én szeretem.

-Mindenki kész?-kérdezte a TV-ben a kapitány.

-Igenis kapitány!-kiáltottam.Végigénekeltem az egész főcímdalt.

Fél három után egy kicsivel vége lett a rajzfilmnek.Most vettem csak észre,hogy Buby mellettem feküdt egész végig.A bokámhoz nyúltam.Tiszta forrónak éreztem.Elmentem a konyhába,és fogtam jeget.Visszabicegtem a nappaliba,majd a jéggel teli tömlőt a bokámhoz nyomtam.Valamennyit segített.Nem fájt már annyira a lábam.3 óra előtt visszavittem a tömlőt a konyhába,szedtem le poharakat és a nasit kiöntöttem egy tálba.Ezeket mind egy tálcára téve egyensúlyoztam be a nappaliba.Két üveg üdítőt is vettem.Pár perccel később csengettek.

-Sziasztok!-nyitottam ki az ajtót.-Gyertek be!

-Szia!-mosolygott Harry,és bejött a többiekkel együtt.

-Szia!-köszöntek a srácok is.

-Hali!-intettem.

-Kelly,ő itt Zayn,Louis,Liam és Niall.Srácok,ő itt Kelly.-mutatott be minket egymásnak Harry.

Ismét köszönések következtek,majd bementünk a nappaliba.

-És ez az egész a ti házatok?-kérdezte Liam,ahogy körbenézett.

-Csak a fele.-mosolyogtam.-A másik fele szálloda lesz 1 hónap múlva.

-Az jó!-lépett hozzánk Louis.

-Igen...-feleltem.

-És mit csináljunk?-tért a lényegre Zayn.

-Üvegezés?-ajánlotta Niall két falat között.

-Oké!Megnézem,hogy van-e a szobámban üres üveg.Anya mindig kidobja azokat,amik nem üvegből vannak.-álltam föl.

Felsiettem a szobámba,már amennyire tudtam sietni.Az ágy alatt találtam is egy üres kolás üveget.A lépcső előtt valamiben megbotlottam.Sikítottam egyet,és már gurultam is lefelé a lépcsőn.A srácok hirtelen mellettem termettek,majd minden elsötétült előttem...

*

Egy kórházban tértem magamhoz.

-Jól vagy?-lépett mellém anya.

-Anya?-néztem rá kómásan.

-Igen.Jól vagy?-fogta meg a kezemet.

-Hasogat a fejem.Azon kívül nincs semmi bajom.-feleltem.

Az orvos belépett.

-Szia Kelly!Én Dr.Ross vagyok.-mutatkozott be a doktornő.

-Jó napot!-köszöntem vissza.-Mi történt?

-Legurultál a lépcsőn.-jött oda Harry.

-Enyhe agyrázkódást szereztél,és megrándult a bokád.-világosított jobban föl Dr.Ross.

-A bokám nem a lépcsőnél lett megrándulva.Akkor történt,amikor reggel leestem az ágyról.-magyaráztam.

-Értem.Nos,ma estére bent maradsz megfigyelés alatt,és ha holnapra nem fog rosszabbodni az eredményed,mehetsz is haza.-mosolygott a dr.

-Köszönöm!-feleltem.

Irtó cikinek tartom,hogy Harry látott leesni a lépcsőn.De sors így akarta.Ez ellen nem tudok mit tenni.Ami megtörtént,az megtörtént.Nem lehet már megváltoztatni.

3.fejezet

Szerezz barátokat!

*1 nappal később*

Szobám kiválasztva,berendezve és kidekorálva.Kell ennél több?Lassan a házban is kiismerem magam térkép nélkül.Egy rész a szállodának le lett választva,ami az én kis családom lakása.

-Kelly!-kiáltott anya valahonnan a konyha felől.

-Igen?-indultam kiáltozva a konyha felé.Sejtésem nem csalt.A konyhában volt,és éppen sütit sütött!Ráadásul a kedvencemet!Karamellás sütit!Amikor nyúltam volna egy darabért,rácsapott a kezemre.

-Aú!Ezt miért kaptam?-néztem rá értetlenül,nagy szemekkel.-Nem azért hívtál,hogy egyek süti?

-Nem,nem azért.Hanem azért,mert szerezz barátokat!-mosolygott anya,és egy térképet nyomott a kezembe.

-Ezt miért?-követtem az ebédlőn keresztül.

-Hogy ne tévedj el a városban.-világosított föl.

-Óóóó!Szóval menjek el.Oké!Buby gyere!-hívtam kedvencemet,akire ráraktam a pórázt,és már ki is léptem szerény hajlékomból.

*A városban*

A térképet magam előtt tartva indultam útnak a rengetegbe.Nem tudom,hogy hogyan,de eljutottam a Big Benhez,onnan pedig a London Eyehoz.A Towert inkább meg sem közelítettem.Ahogy mennék tovább,egy táblát sem találok.Most hogy jutok haza?Ahogy forgatom jobbra-balra a térképet,mellém lép valaki.

-Kéne segítség?-mosolygott velem szembe egy srác.

-Hát igen.-mosolyogtam vissza rá.

-Mit keresel?-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.

Megmondtam neki,hogy mit.

-Te aztán jól eljöttél.Hány órája gyalogolsz?-indult el.

-Nem tudom.Nem figyeltem az időt.Inkább csak a térképet,és hogy Buby ne harapjon meg senkit.-mentem a srác után.

-Értem.Harry a nevem.-mutatkozott be.

-Én Kelly vagyok.Tegnap költöztünk Londonba,és még nem igazán ismerem itt a járást.-pirultam el.

-Nem baj.-mosolygott.-És ezelőtt hol laktatok?

-Bostonban.-feleltem.

Olyan hamar elment az idő,amit Harryvel töltöttem.Ránéztem a telómra,már 18:29 volt.

-Háth...megérkeztünk.-mondtam,ahogy a házunk előtt megálltunk.

-Te itt laksz?-ámult el Harry.

-Igen,de csak a fele a mienk.A másik fele az itt megszállt embereké lesz.Ugyanis anya szállodaigazgató,és úgy tervezi,hogy 1 hónap múlva megnyitunk.-meséltem el mindent.

-Az tök jó!-lelkesedett.

-Igen.Annyit leszámítva,hogy a lakásodban vadidegenek vannak.-hajtottam le a fejem.

-Ha akarsz,akkor majd bármikor átjöhetsz hozzánk.-tette vállamra kezét.

-Oké!-kiáltottam,majd megöleltem.-Nem akarsz itt vacsizni?-engedtem el.

-De!

-Akkor nyomás!-nyitottam ki a kaput,majd kicsit később a bejárati ajtót.

Ahogy beléptünk,Harry szája tátva maradt.

-Anya!Apa!Megjöttem!-kiáltottam.

-Itt vagyunk a bálteremben!-kiáltotta anya.

-Szia!Vagyis,sziasztok!-helyesbített anya.

-Kelly,bemutatnád a barátodat?-kért apa.

-Persze!Anya,apa,ő itt Harry.Segített hazatalálni,mert totál eltévedtünk Bubyval.Harry,ő itt az anyám Kerol,és az apám,Kristopher.-mutattam be mindenkit mindenkinek.

-Nagyon örvendek!-fogott kezet Harry apával és anyával.

-Mi is!-válaszoltak egyszerre.

-Gyertek vacsorázni!-indult anya a konyhába.

Mi,mint a pulik a gazdáját követtük,Buby pedig engem.Egy hatalmas csirke várt arra,hogy megegyük.Mikor apáék nem figyeltek,Bubynak ejtettünk le egy pár finom falatot.Ő amit meglátta a lehullott ínyencséget,azonnal be is falta.Nem volt bizonyíték,hogy etettük kedvencemet.

-Köszönöm a vacsorát.Nagyon finom volt!-törölte meg kezét Harry.

-Örülök,hogy ízlett!-mosolygott anya.

-Sajnálom,de mennem kell.-nézett Harry az órájára.Még egyszer köszönöm a vacsorát!Viszlát!-állt fel az asztaltól.

-Kikísérem!-pattantam fel az asztaltól,mint egy gumilabda.

-Köszi!-mosolygott Harry.

Kikísértem a kapuig.Ott egy papírdarabot nyomott a kezembe.

-Majd hívj fel.-mosolygott.-Köszönök mindent!-nyomott egy puszit az arcomra.

-Oks.Szívesen.Gyere máskor is!-mosolyogtam.

-Rendben.Szia!

-Szia!

Még ott álltam egy ideig,majd olyan 10 perces állás után,bementem.

2.fejezet

Az új lakás

Ha lehet annak mondani...

Végre megérkeztünk.Már kezdett fájni a fenekem a sok üléstől.Gyorsan hátramentem Bubyért,apáék pedig hozták a cuccokat.Leszállva a gépről,egy kocsi fogadott minket.

-Ő meg ki?-néztem az emberre,aki kinyitotta előttem a kocsi ajtót.

-Ő Carl.A sofőrünk.-pakolt be apa a csomagtartóba.

Én csak megrántottam a vállamat,majd beültem a hátsó ülésre.Eddig nem is igazán figyeltem,hogy ez egy limuzin.Vagyis,valami olyasmi...

Útközben a fejem mindig az ablakon kívül volt.Akárhányszor mondták,hogy húzzam be,én annál inkább kint tartottam.Kíváncsi voltam London csodáira.Hirtelen egy hatalmas kastély szerű ház tűnt fel a szemem előtt.Voltaképpen egy kastély volt.

-De jó lehet annak,aki itt lakik.-sóhajtottam.

Ahogy ezt kimondtam,a kocsi megállt.

-Miért álltunk meg?-kaptam be hirtelen a fejem.

-Mert megérkeztünk.-mosolygott anya.

-Ide?-csodálkoztam.

Szüleim csak hevesen bólogattak.

-Na ne már!-kiáltottam.Kiszálltam a kocsiból,és kutyusommal együtt a "ház" felé vettem az irányt.

Bentre már térkép kellett volna,hogy eltudjak igazodni.Tömérdek szoba,egy hatalmas bálterem,óriási konyha és étkező.Csak álmélkodtam a sok terem láttán.

-Ez egy hotel is lesz egyben.-ért mellém anya.

Nem igazán törődtem avval amit mond,sőt,még fel sem fogtam.Inkább elmentem felderíteni a szobámat!

1.fejezet

Költözés

-Kelly gyere már!Lefogjuk késni a gépet!-kiáltott föl anyu.
-Megyek már,megyek!-kiáltottam vissza.
Már este bepakoltam a ruháimat.A többi cuccomat már a héten összeszedtem jó pár dobozba,amik már a bútorszállítón csücsültek.El sem hiszem,hogy Londonba költözünk.Már kezdtem megszokni Bostont.Tudni illik,csak 2 évet voltam itt,mert anyum szállodaigazgató,apum meg most talált munkát.Végül is,nem bánom,hogy elköltözünk.Szeretem Bostont,de nem nekem való.
-Kelly mit tart ennyi ideig?-kiáltott most föl apu.
-Jövök!-rohantam  le a lépcsőn.-De Bubyt visszük.-kötöttem ki ismét.
-Igen-igen.Na gyertek!-szálltunk be a kocsiba.
Buby egy aranyos,és virgonc rottweiler kutyus.Kölyök kora óta az enyém.Vagyis még csak,3 hete.

Beleraktam egy kutyaszállítóba,és a mellettem lévő helyre letettem.Becsatoltam magam,és indultunk is a reptérre.
Nem akartak felengedni,mert volt nálam egy állat.Amikor viszont elvittek mellettem egy macskát,nem hagytam szó nélkül.
-Persze,azt a macskás nőt bezzeg felengedi!Nekem a kutyám kisebb,mint az a nagy darab macska,de az én kedvencemet nem lehet felvinni?Az a macska 2x akkora,mint az én Bubym!-háborodtam föl.
-Jól van,akkor vidd a kutyádat!-mutatta az utat.
-Köszönöm!-emeltem fel orromat.
A repülőn viszont csak az "állatszállító osztályra" lehetett lerakni.Félóránként mentem hozzá.3 óra múlva megérkeztünk Londonba.Az ablakból csodálkozva néztem kifelé.Láttam a London Eyet,és a Big Bent is.Alig vártam már,hogy végre ennek a csodálatos városnak én is a tagja legyek!