Otthon,édes otthon
-Végre itthon!-kiáltottam,amint Harry besegített a lakásba.
-Kelly!-kiáltották a srácok,majd felém rohantak.
Harry hirtelen élem állt.
-Csak lassan srácok!Kellynek pihennie kell.-fogta meg bal kezemet.
-Oké-oké Rómeó!-vigyorgott Zayn.
Harry szóra se méltatta.Barátom besegített a nappaliba,ahol leültem a kanapéra,majd segített feltenni a lábamat.A srácok követtek minket a nappaliba.
-És hogy vagy?-ült a kanapé szélére Louis,aki éppen egy répát ropogtatott.
-Köszi.Nagyon jól!-vigyorogtam.
Hallani lehetett,hogy nyílik az ajtó.Apa,és anya lépett be.
-Szia kicsim!Jól vagy?-sietett oda hozzám anya.
-Sziasztok!Hát persze!-vigyorogtam.
-Sajnáljuk,hogy nem tudtunk elmenni érted,de el kellett intéznünk egy fontos dolgot.-mentegetőzött apa.
-Semmi baj!Harry értem jött!-néztem mosolyogva újdonsült barátomra.
-Oké.Annyit mondanék még,hogy 1 hét múlva már kinyitunk!-lelkendezett anya.
-De nem úgy volt,hogy csak 1 hónap múlva?!?Az még több mint 3 hét!-keltem ki magamból.
-Nem.Jövő héten már megnyitunk.Vagyis jövő hét hétfő délután!-világosított fel anya.
-De anya!-makacskodtam.
-Semmi de!Jövő hét hétfőn már nyitva leszünk!Ügy lezárva!-majd kiment a nappaliból.
-Ez nem igazság!-tettem morcosan karba kezemet.
-Semmi baj!-ölelte hát Harry vállamat.-Meg fogod szokni.
-És mi is elfogunk jönni!-vigyorgott teli szájjal Niall.
-De ugye van hátsó ajtótok?-nézett rám Louis.
-Ha jól tudom,akkor van.A konyhából nyílik.Asszem.-tettem hozzá.
-Szia kicsim!Jól vagy?-sietett oda hozzám anya.
-Sziasztok!Hát persze!-vigyorogtam.
-Sajnáljuk,hogy nem tudtunk elmenni érted,de el kellett intéznünk egy fontos dolgot.-mentegetőzött apa.
-Semmi baj!Harry értem jött!-néztem mosolyogva újdonsült barátomra.
-Oké.Annyit mondanék még,hogy 1 hét múlva már kinyitunk!-lelkendezett anya.
-De nem úgy volt,hogy csak 1 hónap múlva?!?Az még több mint 3 hét!-keltem ki magamból.
-Nem.Jövő héten már megnyitunk.Vagyis jövő hét hétfő délután!-világosított fel anya.
-De anya!-makacskodtam.
-Semmi de!Jövő hét hétfőn már nyitva leszünk!Ügy lezárva!-majd kiment a nappaliból.
-Ez nem igazság!-tettem morcosan karba kezemet.
-Semmi baj!-ölelte hát Harry vállamat.-Meg fogod szokni.
-És mi is elfogunk jönni!-vigyorgott teli szájjal Niall.
-De ugye van hátsó ajtótok?-nézett rám Louis.
-Ha jól tudom,akkor van.A konyhából nyílik.Asszem.-tettem hozzá.
*5 nappal később*
Álmos fejjel kászálódtam ki az ágyból.Bokám már nem fájt,de vánszorogva mentem el a fürdőbe.10 perc múlva valamivel fittebben léptem hatalmas szekrényem elé.Találomra válogattam a ruhákat,amiből végül is,egy elég tűrhető összeállítás alakult ki.
Nem reggeliztem,mivel nem voltam éhes,ezért inkább mindjárt a boltba indultam.Pontosabban,festékboltba.A srácok elég jól elkalauzoltak a városban abban a pár napban,amikor már nem igazán fájt a lábam.Egy vödör fekete festékért indultam.Órási kínszenvedés volt,mire megtaláltam a fekete festéket.Vajon hol volt?Persze,hogy a bolt túloldalán!Kifizettem,majd indultam haza.
Otthon bekaptam pár falatot,majd kerestem ecsetet,és szövegeket festettem a falra.Az első így szólt:
CSAK EGYSZER
sírnál úgy,ahogy én érted,
csak egyszer éreznéd,amit én érzek,
csak egyszer látnál könnyet arcomon,
s megtudnád milyen az igazi fájdalom...
A következő:
AZT,HOGY
mennyire szeret téged valaki,onnan tudod
egészen pontosan bemérni,
hogy mennyire tudja a hibáidat
megbocsátani.
És az utolsó:
AMIKOR VALAKI
megkér,hogy hallgass meg egy számot,az
azért van,mert a dalszövegbe minden benne
van,amit mondani szeretne neked :)!
A szövegek végeztével kivittem a festéket a garázsba,majd a falon lévő szavakat hagytam megszáradni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése