8.fejezet

A leskelődő & új barát

-Szia!Hát te?-vettem észre egy lányt,aki ahogy meglátott,elment az ablakból.Tudtam,hogy minket figyelt.

-Szia!Én Jade Darkes vagyok.Ma jöttünk a szállodátokba,mert ma még nem tudunk beköltözni a saját lakásunkba.-mutatkozott be,és magyarázott el mindent.

-Én Kelly Robinson vagyok,és anyám az igazgató.De gondolom már láttad.-mutatkoztam be mosolyogva.

-Igen,már láttam.Bocsi,hogy megkérdezem,de az ott kint a barátod volt?Nem akarta leskelődni,csak éppen nézelődtem kifelé,és megláttalak titeket.-mentegetőzött.

-Igen,a barátom volt.Semmi baj,hogy láttál minket.-amint elnéztem,fogalma sem volt róla,hogy Harry a barátom.

-Mesélsz róla?Mikor és hogyan jöttetek össze?-lelkendezett.

-Ki jött kivel össze?-lépett be apa,és anya.

-Egy pillanat.-fordultam Jade felé.-Apa,anya kijönnétek velem a konyhába?

-Hát persze kicsim!-mosolygott anya.

-Szóval.Én jöttem össze egy személlyel.-vágtam a közepébe.

-Akkor szakítsatok!Túl fiatal vagy még ahhoz,hogy barátod legyen!-világosított fel apa.

-De apa!16 éves vagyok!És még azt sem tudod,hogy ki a barátom!-vágtam vissza.

-Akkor bökd ki!-tette karba a kezét.

-Oké!Harry a barátom!-válaszoltam.

-Aki itt volt vacsorázni?-kerekedett el anya szeme.

-Igen,ő.-bólogattam.-Ugye együtt maradhatunk?-néztem apára nagy,kérlelő bociszemekkel.-Kérleeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeeek!

-Na jó!Maradhattok!-adta meg magát.

-Köszi!-nyomtam egy puszit az arcára,majd visszamentem Jadehez.-Menjünk fel a szobámba,és mindent elmesélek!-mosolyogtam az első lépcsőfokról.

/Jade szemszöge/
Első látásra Kelly nagyon kedves.Nem vagyok benne biztos,de mintha Harry Stylesal láttam volna.Vagy ez is csak képzelés lett volna?A lépcső felé vettem az irányt,és követtem.Ahogy kinyílt a szobájának ajtaja,csodálkozva néztem befelé.A szemem a szoba egyik részére látott csak rá,mivel kicsit volt nyitva az ajtó.

-Üdvözöllek birodalmamban!-léptem be szobájába.
-Hű...-nem tudtam mást mondani.
-Gyere,ülj le!-huppant le a kanapéra.
-Akkor most elmesélsz mindent?-ültem le mellé,ahogy magamhoz tértem.
-Hát persze!-mosolygott,mint a tejbetök.-Hol kezdjem?
-Nem is tudom.Talán az elején!-játszottam az elgondolkozót.
-Oké.Na szóval...Harryvel 3-4 hete találkoztunk.Eltévedtem a városban,ő meg hazakísért.-és mindent elmesélt töviről hegyire.
-Ejha!És mi a teljes neve a barátodnak?-böktem oldalba.
-Csak ha megígéred,hogy nem fogsz sikítozni,és semmit csinálni.Egyszóval,nyugodtan maradsz.-jelentette ki.
-Oh.Oké!-vágtam rá.
-A neve Harry Styles.-adta tudtomra.
-Hogy mi?!?-buktam ki.
-Na látod?Pont erről beszéltem!-csapott a térdére.
-Miről?-értetlenkedtem.
-Kibuktál.-világosított fel.
-Sajnálom.De Harry híresség...-kezdtem el.
-Én meg egy átlagos lány.-fejezte be helyettem a mondatot.
-Nem ez a lényeg!
-Hanem?-nézett rám.
-Hanem,hogy jól elvagytok egymással,és csak ez számít!-öleltem át mosolyogva.
-Igaz!-fordult felém,ahogy kibújt ölelésemből.-Leszünk barátok?
-Hát persze!-öleltük át egymást.-Holnap sajnos már elmegyünk innen,mert betudunk költözni a lakásunkba.Két házzal odébb fogunk lakni!-lelkendeztem.
-De jó!Akkor majd átmegyek hozzátok.-nézett rám Kelly.
-Ok.De most mennem kell.Jó éjt!-köszöntem el.
-Neked is!-mosolygott utánam újdonsült barátnőm.

/Kelly szemszöge/
-Végre van egy lány barátnőm is!-gondoltam magamban.Elmentem zuhanyozni,majd bemásztam az ágyamba.Lassan kezdtek lecsukódni szemeim,és mielőtt végképp elaludtam volna,visszaemlékeztem a mai napra.

7.fejezet

Egy gyönyörű nap! c(:

Ma fogunk megnyitni.Jutott eszembe,ahogy kipattantak a szemeim.Anya már mindenhol reklámozta a szállodát,csak kérdés,hogy vajon fognak is e jönni.Kimásztam meleg ágyamból,majd a fürdőbe vezetett utam.15 perccel később már lázasan keresgéltem ruháim között.Egy pink egyberészes mellett döntöttem,szandál,táska,és még pár kiegészítőnél.

A konyhába indultam,hogy reggelizzek,ami inkább már ebédnek felelt volna meg.
-Szia drágám!Ebédelsz,vagy inkább reggelizel?-kutatott anya egy szekrényben.
-Szia!Jó lesz az ebéd is.Mit főztél?-néztem körbe.
-Csirkét sütöttem.-tett elém egy tányért.
-Ó,az fincsi!-nyaltam meg szám szélét.
Vágtam egy szelet csirkét,és tettem mellé krumplit.Amikor végeztem,valaki csengetett a pultnál.
-Én mentem a srácokhoz.Szia anya!-indultam a hátsó ajtóhoz.
-Rendben.Szia!-indult a pulthoz.

*

A srácok házához érve csengettem.

-Szia!-nyitott ajtót Liam.

-Szia!Bejöhetek?-néztem beljebb.

-Ó hát persze!-vigyorgott Liam,majd elállt az ajtóból.

-Köszi!-mosolyogtam.

-Harry!Itt van Kelly!-ordította el magát Louis,ahogy meglátott.
-Louis ne ordibálj!-hallottam szerelmem hangját.-Szia!-lépett elém Harry.
-Szia!Mehetünk?-néztem bele gyönyörű zöld szemeibe.
-Igen.Majd jövök!-csukta be maga után az ajtót.-Jött ma valaki hozzátok?
-Igen.De nem tudom,hogy ki,mert a hátsó ajtón jöttem ki.-fogtam meg barátom kezét.
-Értem.-mosolygott.
Elértünk a moziig.Már tudtuk,hogy mit nézünk meg,ezért vettünk 2 jegyet (pontosabban Harry),és beültünk a filmre.Horrort választottunk.Néhányszor ugrottam 1-1,de nem volt vészes.Ahogy vége lett a filmnek,elindultunk a parkba.Leültünk beszélgetni.A kérdések hatalmas részére én válaszoltam.19.00 óra körül beültünk egy étterembe.A vacsora meglehetősen csendben telt.Egy órával később kézenfogva indultunk haza.Vagyis hozzám.A ház előtti kert,és a bejárati ajtó között álltunk meg.
-Gyönyörű volt a mai nap.Köszönöm!-mosolyogtam szerelmemre.
-Szerintem is.És igazán nincs mit!-mosolygott vissza rám,majd gyengéden megcsókolt.
-Most már viszont be kell mennem.-néztem lakásomra.
-Rendben.Holnap is találkozunk?-nézett rám bociszemekkel.
-Feltétlenül!-vigyorogtam.-Szia!-nyomtam egy puszit az arcára.

-Rendben!Szia!-engedte el kezemet.
A lépcső tetejéről visszanéztem rá,intettem neki,majd bementem.Észre se vettem,hogy az egész búcsúzkodásunkat valaki figyelte...

6.fejezet

Otthon,édes otthon

-Végre itthon!-kiáltottam,amint Harry besegített a lakásba.

-Kelly!-kiáltották a srácok,majd felém rohantak.

Harry hirtelen élem állt.

-Csak lassan srácok!Kellynek pihennie kell.-fogta meg bal kezemet.

-Oké-oké Rómeó!-vigyorgott Zayn.

Harry szóra se méltatta.Barátom besegített a nappaliba,ahol leültem a kanapéra,majd segített feltenni a lábamat.A srácok követtek minket a nappaliba.

-És hogy vagy?-ült a kanapé szélére Louis,aki éppen egy répát ropogtatott.

-Köszi.Nagyon jól!-vigyorogtam.

Hallani lehetett,hogy nyílik az ajtó.Apa,és anya lépett be.
-Szia kicsim!Jól vagy?-sietett oda hozzám anya.
-Sziasztok!Hát persze!-vigyorogtam.
-Sajnáljuk,hogy nem tudtunk elmenni érted,de el kellett intéznünk egy fontos dolgot.-mentegetőzött apa.
-Semmi baj!Harry értem jött!-néztem mosolyogva újdonsült barátomra.
-Oké.Annyit mondanék még,hogy 1 hét múlva már kinyitunk!-lelkendezett anya.
-De nem úgy volt,hogy csak 1 hónap múlva?!?Az még több mint 3 hét!-keltem ki magamból.
-Nem.Jövő héten már megnyitunk.Vagyis jövő hét hétfő délután!-világosított fel anya.
-De anya!-makacskodtam.
-Semmi de!Jövő hét hétfőn már nyitva leszünk!Ügy lezárva!-majd kiment a nappaliból.
-Ez nem igazság!-tettem morcosan karba kezemet.
-Semmi baj!-ölelte hát Harry vállamat.-Meg fogod szokni.
-És mi is elfogunk jönni!-vigyorgott teli szájjal Niall.
-De ugye van hátsó ajtótok?-nézett rám Louis.
-Ha jól tudom,akkor van.A konyhából nyílik.Asszem.-tettem hozzá.

*5 nappal később*

Álmos fejjel kászálódtam ki az ágyból.Bokám már nem fájt,de vánszorogva mentem el a fürdőbe.10 perc múlva valamivel fittebben léptem hatalmas szekrényem elé.Találomra válogattam a ruhákat,amiből végül is,egy elég tűrhető összeállítás alakult ki.

Nem reggeliztem,mivel nem voltam éhes,ezért inkább mindjárt a boltba indultam.Pontosabban,festékboltba.A srácok elég jól elkalauzoltak a városban abban a pár napban,amikor már nem igazán fájt a lábam.Egy vödör fekete festékért indultam.Órási kínszenvedés volt,mire megtaláltam a fekete festéket.Vajon hol volt?Persze,hogy a bolt túloldalán!Kifizettem,majd indultam haza.

Otthon bekaptam pár falatot,majd kerestem ecsetet,és szövegeket festettem a falra.Az első így szólt:

CSAK EGYSZER

sírnál úgy,ahogy én érted,

csak egyszer éreznéd,amit én érzek,

csak egyszer látnál könnyet arcomon,

s megtudnád milyen az igazi fájdalom...

A következő:

AZT,HOGY 

mennyire szeret téged valaki,onnan tudod

egészen pontosan bemérni,

hogy mennyire tudja a hibáidat

megbocsátani.

És az utolsó:

AMIKOR VALAKI

megkér,hogy hallgass meg egy számot,az

azért van,mert a dalszövegbe minden benne

van,amit mondani szeretne neked :)!

A szövegek végeztével kivittem a festéket a garázsba,majd a falon lévő szavakat hagytam megszáradni!

5.fejezet

Ez gyönyörű!

Köszönöm!^^

Reggel arra keltem,hogy a doktornő valamit néz a papíromon.

-Jó reggelt!-köszönt,ahogy meglátta,hogy ébren vagyok.

-Önnek is!-töröltem meg szememet.

-Ma már hazamehetsz.Nem rosszabbodott az este folyamán az állapotod,így hát hazaengedünk.-mosolygott a szemembe.

-Jaj de jó!Köszönöm!-ültem fel az ágyon.

-Felhívtam a szüleidet,de őket nem értem el.Viszont a barátodat elértem.Azt mondta,hogy 10-re érted jön.-ment ki a szobámból.

-Rendben!Köszönöm!-mondtam még utána.

Az óraára pillantottam.Fél kilenc volt.Ittam egy kortyot,majd megkerestem a mobilomat.

-Remélem itt van a fülhallgatóm is.-imádkoztam.

Hála az égnek,az egyik kis szekrény gyomrában megtaláltam.Megkerestem egyik kedvenc számomat a srácoktól,és végighallgattam.Észre se vettem,hogy már énekeltem a dalt,és azt se,hogy a doktornő bejött a kórterembe.
-Látom jobban vagy!-szólalt meg,ahogy befejeztem kis koncertemet.
-Nagyon is!-vigyorogtam.
-Mondták már,hogy nagyon jó hangod?-vonta fel szemöldökét.
-Csak anyáék,de nem igazán szoktam énekelni.
-Pedig nagyon jó lennél!-biztatott Dr.Ross.
-Köszönöm!-pirultam el.
-Most mennem kell.Majd még találkozunk.Szia!-és kiment a teremből.
Valahogy kikászálódtam az ágyból,és felvettem a tegnapi ruhám.Otthon majd úgy is átöltözök.Mire végeztem,összepakoltam a cuccaimat a táskámba (fogalmam sincs róla,hogy hogy került ide),és beágyaztam.Leültem az ágyra,és vártam.Nem telt bele 10 perc,és Harry megjelent az ajtóban.
-Szia!-köszönt,ahogy észrevett.
-Hali!-öleltem át.
-Hogy vagy?-nézett lábamra.
-Köszi jól.-mosolyogtam két szép zöld szemébe.
-Akkor mehetünk?-vette fel táskámat.
-Még nem.Meg kell várnunk Dr.Rosst.Addig ülj le.-paskoltam meg az ágy oldalát.
Csendben ültünk egy ideig,majd Harry megtörte a csendet.Személy szerint nem bántam,mert kínos csönd volt.
-Tudom,hogy nem a legjobb alaklom,de kérdezhetek valamit?-nézett bele szemeimbe.
-Hát persze!-mosolyogtam.
-Szóval....Már akkor megtetszettél,amikor először láttalak.-kezdett bele mondandójába.
-Amikor eltévedtünk Bubyval.-vigyorogtam.
-Igen.-mosolygott ő is.-Nem fokoznám tovább.Kelly,leszel a barátnőm?
-Igen!-kiáltottam,majd átöleltem.
-Akkor ezt adnám neked.-nyitott ki egy kis dobozt.A dobozban egy gyönyörű gyűrű volt.-Akkor add vissza,ha már nem szeretsz.Ebből tudni fogom,hogy te már nem fogsz szeretni engem.-majd ráhúzta ujjamra a gyűrűt.

-Ez gyönyörű!És megjegyzem!-kacsintottam rá,majd megcsókoltam.Ő visszacsókolt.

-Megzavartam valamit?-lépett be a doktornő.

-Nem,semmit!-vigyorogtam mint a tejbetök.

-Oké.Itt a papír.-nyomta kezembe a zárójelentést.

-Köszönöm!-tettem el táskámba a papírt.

-Akkor mehetünk?-nézett rám Harry.

Én a Dr.Rossra pillantottam,aki csak bólintott.

-Viszlát!-indultam ki az ajtón.

-Szia!-köszönt el a doktornő is.

A parkolóban behuppantunk a kocsiba,és már indultunk is hozzám.