4.fejezet

Egy kis baleset

Számomra viszont nagyon ciki...

Ahogy bementem,a szobám felé vettem az irányt Buby kíséretével.Becsuktam magunk mögött az ajtót,majd kivettem telómat a zsebemből,és tárcsáztam a számot,ami a cetlin volt.Kicsöngött.

-Igen?-szólt bele Harry.

-Szia Harry!Én vagyok,Kelly.Gondoltam áthívlak téged,és a barátaidat holnapra.-az okot nem tudtam,hogy mi,de ismét látni szerettem volna.

-Szia Kelly!Rendben.Akkor holnap mikorra menjünk?-hallottam a kérdést a vonal túlsó végéről.

-Hát...a 3 óra megfelel?-kérdeztem.

-Tökéletes!Akkor holnap.Szia!-köszönt el.

-Oks.Szia!-tettem le a telefont.

Bekapcsoltam a laptopomat,felmentem Twittere,majd zenét hallgattam,és közben képeket néztem.Ahogy a képeket nézem,meglátom Harryt,és még 4 srácot körülötte.A kép fölött pedig az volt,hogy One Direction.Googlebe beírtam a nevüket,és egy csomó adatot kidobott róluk.YouTube-on meghallgattam az összes zenéjüket.Nagyon jók!Sőt mi több!Fantasztikusak!

-El sem hiszem,hogy egy sztár kísért haza!-hitetlenkedtem.-És holnap idejön az egész banda!

/Attól a pillanattól kezdve,én is Directioner lettem.Megnéztem róluk mindent,amit csak tudtam.Az agyam akkora lett,hogy nem fért már el a koponyámban! XD /

*Másnap*

Reggel arra keltem,hogy leestem az ágyról.Elég vicces lehet,de számomra nem az.Annyira beütöttem bal bokámat,hogy alig bírtam felállni.Valahogy csak sikerült,úgy 20 eséssel,de talpon vagyok,és kapaszkodok!Kibotorkáltam a fürdőbe,megmosakodtam,majd visszabotorkáltam a szobámba.Szekrényem elé lépve,nem tudtam,hogy mit válasszak.Magamra kaptam egy pólót,és rövidnadnacit.Nem akartam magassarkút húzni bokám miatt,ezért inkább egy sima cipőt húztam föl.

Egy napszemcsit a fejemre raktam,majd elindultam a konyhába.Nem akartam,hogy apáék tudják,hogy mi törént,ezért próbáltam természetes lenni.Vagyis inkább,úgy menni...

-Szia kincsem!-puszilt homlokon apa.

-Sziasztok!-láttam meg anyát is.

-Kérsz palacsintát?-tett anya elém egy tányért.

-Ez kérdés?Persze,hogy kérek!-és szedtem a tányéromra vagy 10 darabot.

-Ma elmegyünk apáddal vásárolni délután.Jössz velünk?-nézett rám anya.

-Bocsi,de nem.Háromra jön át Harry,és még 4 srác.-feleltem teli szájjal.

-Oh.Értjük.-bökött oldalba mosolyogva apa.

-Hééé!-csattantam fel kis idő múlva.

-Szóval le esett?-vigyorgott apa.

-Le!-vágtam sértődött arcot.

*

-Szia kicsim!Mentünk!-köszöntek el délután.

-Oks.Sziasztok!-huppantam le a kanapéra.

Még csak 2 óra volt.Bekapcsoltam a TV-t.Spongebob ment!Imádom ezt a rajzfilmet!Lehet,hogy gyerekes,de én szeretem.

-Mindenki kész?-kérdezte a TV-ben a kapitány.

-Igenis kapitány!-kiáltottam.Végigénekeltem az egész főcímdalt.

Fél három után egy kicsivel vége lett a rajzfilmnek.Most vettem csak észre,hogy Buby mellettem feküdt egész végig.A bokámhoz nyúltam.Tiszta forrónak éreztem.Elmentem a konyhába,és fogtam jeget.Visszabicegtem a nappaliba,majd a jéggel teli tömlőt a bokámhoz nyomtam.Valamennyit segített.Nem fájt már annyira a lábam.3 óra előtt visszavittem a tömlőt a konyhába,szedtem le poharakat és a nasit kiöntöttem egy tálba.Ezeket mind egy tálcára téve egyensúlyoztam be a nappaliba.Két üveg üdítőt is vettem.Pár perccel később csengettek.

-Sziasztok!-nyitottam ki az ajtót.-Gyertek be!

-Szia!-mosolygott Harry,és bejött a többiekkel együtt.

-Szia!-köszöntek a srácok is.

-Hali!-intettem.

-Kelly,ő itt Zayn,Louis,Liam és Niall.Srácok,ő itt Kelly.-mutatott be minket egymásnak Harry.

Ismét köszönések következtek,majd bementünk a nappaliba.

-És ez az egész a ti házatok?-kérdezte Liam,ahogy körbenézett.

-Csak a fele.-mosolyogtam.-A másik fele szálloda lesz 1 hónap múlva.

-Az jó!-lépett hozzánk Louis.

-Igen...-feleltem.

-És mit csináljunk?-tért a lényegre Zayn.

-Üvegezés?-ajánlotta Niall két falat között.

-Oké!Megnézem,hogy van-e a szobámban üres üveg.Anya mindig kidobja azokat,amik nem üvegből vannak.-álltam föl.

Felsiettem a szobámba,már amennyire tudtam sietni.Az ágy alatt találtam is egy üres kolás üveget.A lépcső előtt valamiben megbotlottam.Sikítottam egyet,és már gurultam is lefelé a lépcsőn.A srácok hirtelen mellettem termettek,majd minden elsötétült előttem...

*

Egy kórházban tértem magamhoz.

-Jól vagy?-lépett mellém anya.

-Anya?-néztem rá kómásan.

-Igen.Jól vagy?-fogta meg a kezemet.

-Hasogat a fejem.Azon kívül nincs semmi bajom.-feleltem.

Az orvos belépett.

-Szia Kelly!Én Dr.Ross vagyok.-mutatkozott be a doktornő.

-Jó napot!-köszöntem vissza.-Mi történt?

-Legurultál a lépcsőn.-jött oda Harry.

-Enyhe agyrázkódást szereztél,és megrándult a bokád.-világosított jobban föl Dr.Ross.

-A bokám nem a lépcsőnél lett megrándulva.Akkor történt,amikor reggel leestem az ágyról.-magyaráztam.

-Értem.Nos,ma estére bent maradsz megfigyelés alatt,és ha holnapra nem fog rosszabbodni az eredményed,mehetsz is haza.-mosolygott a dr.

-Köszönöm!-feleltem.

Irtó cikinek tartom,hogy Harry látott leesni a lépcsőn.De sors így akarta.Ez ellen nem tudok mit tenni.Ami megtörtént,az megtörtént.Nem lehet már megváltoztatni.

3.fejezet

Szerezz barátokat!

*1 nappal később*

Szobám kiválasztva,berendezve és kidekorálva.Kell ennél több?Lassan a házban is kiismerem magam térkép nélkül.Egy rész a szállodának le lett választva,ami az én kis családom lakása.

-Kelly!-kiáltott anya valahonnan a konyha felől.

-Igen?-indultam kiáltozva a konyha felé.Sejtésem nem csalt.A konyhában volt,és éppen sütit sütött!Ráadásul a kedvencemet!Karamellás sütit!Amikor nyúltam volna egy darabért,rácsapott a kezemre.

-Aú!Ezt miért kaptam?-néztem rá értetlenül,nagy szemekkel.-Nem azért hívtál,hogy egyek süti?

-Nem,nem azért.Hanem azért,mert szerezz barátokat!-mosolygott anya,és egy térképet nyomott a kezembe.

-Ezt miért?-követtem az ebédlőn keresztül.

-Hogy ne tévedj el a városban.-világosított föl.

-Óóóó!Szóval menjek el.Oké!Buby gyere!-hívtam kedvencemet,akire ráraktam a pórázt,és már ki is léptem szerény hajlékomból.

*A városban*

A térképet magam előtt tartva indultam útnak a rengetegbe.Nem tudom,hogy hogyan,de eljutottam a Big Benhez,onnan pedig a London Eyehoz.A Towert inkább meg sem közelítettem.Ahogy mennék tovább,egy táblát sem találok.Most hogy jutok haza?Ahogy forgatom jobbra-balra a térképet,mellém lép valaki.

-Kéne segítség?-mosolygott velem szembe egy srác.

-Hát igen.-mosolyogtam vissza rá.

-Mit keresel?-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.

Megmondtam neki,hogy mit.

-Te aztán jól eljöttél.Hány órája gyalogolsz?-indult el.

-Nem tudom.Nem figyeltem az időt.Inkább csak a térképet,és hogy Buby ne harapjon meg senkit.-mentem a srác után.

-Értem.Harry a nevem.-mutatkozott be.

-Én Kelly vagyok.Tegnap költöztünk Londonba,és még nem igazán ismerem itt a járást.-pirultam el.

-Nem baj.-mosolygott.-És ezelőtt hol laktatok?

-Bostonban.-feleltem.

Olyan hamar elment az idő,amit Harryvel töltöttem.Ránéztem a telómra,már 18:29 volt.

-Háth...megérkeztünk.-mondtam,ahogy a házunk előtt megálltunk.

-Te itt laksz?-ámult el Harry.

-Igen,de csak a fele a mienk.A másik fele az itt megszállt embereké lesz.Ugyanis anya szállodaigazgató,és úgy tervezi,hogy 1 hónap múlva megnyitunk.-meséltem el mindent.

-Az tök jó!-lelkesedett.

-Igen.Annyit leszámítva,hogy a lakásodban vadidegenek vannak.-hajtottam le a fejem.

-Ha akarsz,akkor majd bármikor átjöhetsz hozzánk.-tette vállamra kezét.

-Oké!-kiáltottam,majd megöleltem.-Nem akarsz itt vacsizni?-engedtem el.

-De!

-Akkor nyomás!-nyitottam ki a kaput,majd kicsit később a bejárati ajtót.

Ahogy beléptünk,Harry szája tátva maradt.

-Anya!Apa!Megjöttem!-kiáltottam.

-Itt vagyunk a bálteremben!-kiáltotta anya.

-Szia!Vagyis,sziasztok!-helyesbített anya.

-Kelly,bemutatnád a barátodat?-kért apa.

-Persze!Anya,apa,ő itt Harry.Segített hazatalálni,mert totál eltévedtünk Bubyval.Harry,ő itt az anyám Kerol,és az apám,Kristopher.-mutattam be mindenkit mindenkinek.

-Nagyon örvendek!-fogott kezet Harry apával és anyával.

-Mi is!-válaszoltak egyszerre.

-Gyertek vacsorázni!-indult anya a konyhába.

Mi,mint a pulik a gazdáját követtük,Buby pedig engem.Egy hatalmas csirke várt arra,hogy megegyük.Mikor apáék nem figyeltek,Bubynak ejtettünk le egy pár finom falatot.Ő amit meglátta a lehullott ínyencséget,azonnal be is falta.Nem volt bizonyíték,hogy etettük kedvencemet.

-Köszönöm a vacsorát.Nagyon finom volt!-törölte meg kezét Harry.

-Örülök,hogy ízlett!-mosolygott anya.

-Sajnálom,de mennem kell.-nézett Harry az órájára.Még egyszer köszönöm a vacsorát!Viszlát!-állt fel az asztaltól.

-Kikísérem!-pattantam fel az asztaltól,mint egy gumilabda.

-Köszi!-mosolygott Harry.

Kikísértem a kapuig.Ott egy papírdarabot nyomott a kezembe.

-Majd hívj fel.-mosolygott.-Köszönök mindent!-nyomott egy puszit az arcomra.

-Oks.Szívesen.Gyere máskor is!-mosolyogtam.

-Rendben.Szia!

-Szia!

Még ott álltam egy ideig,majd olyan 10 perces állás után,bementem.

2.fejezet

Az új lakás

Ha lehet annak mondani...

Végre megérkeztünk.Már kezdett fájni a fenekem a sok üléstől.Gyorsan hátramentem Bubyért,apáék pedig hozták a cuccokat.Leszállva a gépről,egy kocsi fogadott minket.

-Ő meg ki?-néztem az emberre,aki kinyitotta előttem a kocsi ajtót.

-Ő Carl.A sofőrünk.-pakolt be apa a csomagtartóba.

Én csak megrántottam a vállamat,majd beültem a hátsó ülésre.Eddig nem is igazán figyeltem,hogy ez egy limuzin.Vagyis,valami olyasmi...

Útközben a fejem mindig az ablakon kívül volt.Akárhányszor mondták,hogy húzzam be,én annál inkább kint tartottam.Kíváncsi voltam London csodáira.Hirtelen egy hatalmas kastély szerű ház tűnt fel a szemem előtt.Voltaképpen egy kastély volt.

-De jó lehet annak,aki itt lakik.-sóhajtottam.

Ahogy ezt kimondtam,a kocsi megállt.

-Miért álltunk meg?-kaptam be hirtelen a fejem.

-Mert megérkeztünk.-mosolygott anya.

-Ide?-csodálkoztam.

Szüleim csak hevesen bólogattak.

-Na ne már!-kiáltottam.Kiszálltam a kocsiból,és kutyusommal együtt a "ház" felé vettem az irányt.

Bentre már térkép kellett volna,hogy eltudjak igazodni.Tömérdek szoba,egy hatalmas bálterem,óriási konyha és étkező.Csak álmélkodtam a sok terem láttán.

-Ez egy hotel is lesz egyben.-ért mellém anya.

Nem igazán törődtem avval amit mond,sőt,még fel sem fogtam.Inkább elmentem felderíteni a szobámat!

1.fejezet

Költözés

-Kelly gyere már!Lefogjuk késni a gépet!-kiáltott föl anyu.
-Megyek már,megyek!-kiáltottam vissza.
Már este bepakoltam a ruháimat.A többi cuccomat már a héten összeszedtem jó pár dobozba,amik már a bútorszállítón csücsültek.El sem hiszem,hogy Londonba költözünk.Már kezdtem megszokni Bostont.Tudni illik,csak 2 évet voltam itt,mert anyum szállodaigazgató,apum meg most talált munkát.Végül is,nem bánom,hogy elköltözünk.Szeretem Bostont,de nem nekem való.
-Kelly mit tart ennyi ideig?-kiáltott most föl apu.
-Jövök!-rohantam  le a lépcsőn.-De Bubyt visszük.-kötöttem ki ismét.
-Igen-igen.Na gyertek!-szálltunk be a kocsiba.
Buby egy aranyos,és virgonc rottweiler kutyus.Kölyök kora óta az enyém.Vagyis még csak,3 hete.

Beleraktam egy kutyaszállítóba,és a mellettem lévő helyre letettem.Becsatoltam magam,és indultunk is a reptérre.
Nem akartak felengedni,mert volt nálam egy állat.Amikor viszont elvittek mellettem egy macskát,nem hagytam szó nélkül.
-Persze,azt a macskás nőt bezzeg felengedi!Nekem a kutyám kisebb,mint az a nagy darab macska,de az én kedvencemet nem lehet felvinni?Az a macska 2x akkora,mint az én Bubym!-háborodtam föl.
-Jól van,akkor vidd a kutyádat!-mutatta az utat.
-Köszönöm!-emeltem fel orromat.
A repülőn viszont csak az "állatszállító osztályra" lehetett lerakni.Félóránként mentem hozzá.3 óra múlva megérkeztünk Londonba.Az ablakból csodálkozva néztem kifelé.Láttam a London Eyet,és a Big Bent is.Alig vártam már,hogy végre ennek a csodálatos városnak én is a tagja legyek!