3.fejezet

Szerezz barátokat!

*1 nappal később*

Szobám kiválasztva,berendezve és kidekorálva.Kell ennél több?Lassan a házban is kiismerem magam térkép nélkül.Egy rész a szállodának le lett választva,ami az én kis családom lakása.

-Kelly!-kiáltott anya valahonnan a konyha felől.

-Igen?-indultam kiáltozva a konyha felé.Sejtésem nem csalt.A konyhában volt,és éppen sütit sütött!Ráadásul a kedvencemet!Karamellás sütit!Amikor nyúltam volna egy darabért,rácsapott a kezemre.

-Aú!Ezt miért kaptam?-néztem rá értetlenül,nagy szemekkel.-Nem azért hívtál,hogy egyek süti?

-Nem,nem azért.Hanem azért,mert szerezz barátokat!-mosolygott anya,és egy térképet nyomott a kezembe.

-Ezt miért?-követtem az ebédlőn keresztül.

-Hogy ne tévedj el a városban.-világosított föl.

-Óóóó!Szóval menjek el.Oké!Buby gyere!-hívtam kedvencemet,akire ráraktam a pórázt,és már ki is léptem szerény hajlékomból.

*A városban*

A térképet magam előtt tartva indultam útnak a rengetegbe.Nem tudom,hogy hogyan,de eljutottam a Big Benhez,onnan pedig a London Eyehoz.A Towert inkább meg sem közelítettem.Ahogy mennék tovább,egy táblát sem találok.Most hogy jutok haza?Ahogy forgatom jobbra-balra a térképet,mellém lép valaki.

-Kéne segítség?-mosolygott velem szembe egy srác.

-Hát igen.-mosolyogtam vissza rá.

-Mit keresel?-nézett rám gyönyörű zöld szemeivel.

Megmondtam neki,hogy mit.

-Te aztán jól eljöttél.Hány órája gyalogolsz?-indult el.

-Nem tudom.Nem figyeltem az időt.Inkább csak a térképet,és hogy Buby ne harapjon meg senkit.-mentem a srác után.

-Értem.Harry a nevem.-mutatkozott be.

-Én Kelly vagyok.Tegnap költöztünk Londonba,és még nem igazán ismerem itt a járást.-pirultam el.

-Nem baj.-mosolygott.-És ezelőtt hol laktatok?

-Bostonban.-feleltem.

Olyan hamar elment az idő,amit Harryvel töltöttem.Ránéztem a telómra,már 18:29 volt.

-Háth...megérkeztünk.-mondtam,ahogy a házunk előtt megálltunk.

-Te itt laksz?-ámult el Harry.

-Igen,de csak a fele a mienk.A másik fele az itt megszállt embereké lesz.Ugyanis anya szállodaigazgató,és úgy tervezi,hogy 1 hónap múlva megnyitunk.-meséltem el mindent.

-Az tök jó!-lelkesedett.

-Igen.Annyit leszámítva,hogy a lakásodban vadidegenek vannak.-hajtottam le a fejem.

-Ha akarsz,akkor majd bármikor átjöhetsz hozzánk.-tette vállamra kezét.

-Oké!-kiáltottam,majd megöleltem.-Nem akarsz itt vacsizni?-engedtem el.

-De!

-Akkor nyomás!-nyitottam ki a kaput,majd kicsit később a bejárati ajtót.

Ahogy beléptünk,Harry szája tátva maradt.

-Anya!Apa!Megjöttem!-kiáltottam.

-Itt vagyunk a bálteremben!-kiáltotta anya.

-Szia!Vagyis,sziasztok!-helyesbített anya.

-Kelly,bemutatnád a barátodat?-kért apa.

-Persze!Anya,apa,ő itt Harry.Segített hazatalálni,mert totál eltévedtünk Bubyval.Harry,ő itt az anyám Kerol,és az apám,Kristopher.-mutattam be mindenkit mindenkinek.

-Nagyon örvendek!-fogott kezet Harry apával és anyával.

-Mi is!-válaszoltak egyszerre.

-Gyertek vacsorázni!-indult anya a konyhába.

Mi,mint a pulik a gazdáját követtük,Buby pedig engem.Egy hatalmas csirke várt arra,hogy megegyük.Mikor apáék nem figyeltek,Bubynak ejtettünk le egy pár finom falatot.Ő amit meglátta a lehullott ínyencséget,azonnal be is falta.Nem volt bizonyíték,hogy etettük kedvencemet.

-Köszönöm a vacsorát.Nagyon finom volt!-törölte meg kezét Harry.

-Örülök,hogy ízlett!-mosolygott anya.

-Sajnálom,de mennem kell.-nézett Harry az órájára.Még egyszer köszönöm a vacsorát!Viszlát!-állt fel az asztaltól.

-Kikísérem!-pattantam fel az asztaltól,mint egy gumilabda.

-Köszi!-mosolygott Harry.

Kikísértem a kapuig.Ott egy papírdarabot nyomott a kezembe.

-Majd hívj fel.-mosolygott.-Köszönök mindent!-nyomott egy puszit az arcomra.

-Oks.Szívesen.Gyere máskor is!-mosolyogtam.

-Rendben.Szia!

-Szia!

Még ott álltam egy ideig,majd olyan 10 perces állás után,bementem.