Az új lakás
Ha lehet annak mondani...
Végre megérkeztünk.Már kezdett fájni a fenekem a sok üléstől.Gyorsan hátramentem Bubyért,apáék pedig hozták a cuccokat.Leszállva a gépről,egy kocsi fogadott minket.
-Ő meg ki?-néztem az emberre,aki kinyitotta előttem a kocsi ajtót.
-Ő Carl.A sofőrünk.-pakolt be apa a csomagtartóba.
Én csak megrántottam a vállamat,majd beültem a hátsó ülésre.Eddig nem is igazán figyeltem,hogy ez egy limuzin.Vagyis,valami olyasmi...
Útközben a fejem mindig az ablakon kívül volt.Akárhányszor mondták,hogy húzzam be,én annál inkább kint tartottam.Kíváncsi voltam London csodáira.Hirtelen egy hatalmas kastély szerű ház tűnt fel a szemem előtt.Voltaképpen egy kastély volt.
-De jó lehet annak,aki itt lakik.-sóhajtottam.
Ahogy ezt kimondtam,a kocsi megállt.
-Miért álltunk meg?-kaptam be hirtelen a fejem.
-Mert megérkeztünk.-mosolygott anya.
-Ide?-csodálkoztam.
Szüleim csak hevesen bólogattak.
-Na ne már!-kiáltottam.Kiszálltam a kocsiból,és kutyusommal együtt a "ház" felé vettem az irányt.
Bentre már térkép kellett volna,hogy eltudjak igazodni.Tömérdek szoba,egy hatalmas bálterem,óriási konyha és étkező.Csak álmélkodtam a sok terem láttán.
-Ez egy hotel is lesz egyben.-ért mellém anya.
Nem igazán törődtem avval amit mond,sőt,még fel sem fogtam.Inkább elmentem felderíteni a szobámat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése