Ez gyönyörű!
Köszönöm!^^
Reggel arra keltem,hogy a doktornő valamit néz a papíromon.
-Jó reggelt!-köszönt,ahogy meglátta,hogy ébren vagyok.
-Önnek is!-töröltem meg szememet.
-Ma már hazamehetsz.Nem rosszabbodott az este folyamán az állapotod,így hát hazaengedünk.-mosolygott a szemembe.
-Jaj de jó!Köszönöm!-ültem fel az ágyon.
-Felhívtam a szüleidet,de őket nem értem el.Viszont a barátodat elértem.Azt mondta,hogy 10-re érted jön.-ment ki a szobámból.
-Rendben!Köszönöm!-mondtam még utána.
Az óraára pillantottam.Fél kilenc volt.Ittam egy kortyot,majd megkerestem a mobilomat.
-Remélem itt van a fülhallgatóm is.-imádkoztam.
Hála az égnek,az egyik kis szekrény gyomrában megtaláltam.Megkerestem egyik kedvenc számomat a srácoktól,és végighallgattam.Észre se vettem,hogy már énekeltem a dalt,és azt se,hogy a doktornő bejött a kórterembe.
-Látom jobban vagy!-szólalt meg,ahogy befejeztem kis koncertemet.
-Nagyon is!-vigyorogtam.
-Mondták már,hogy nagyon jó hangod?-vonta fel szemöldökét.
-Csak anyáék,de nem igazán szoktam énekelni.
-Pedig nagyon jó lennél!-biztatott Dr.Ross.
-Köszönöm!-pirultam el.
-Most mennem kell.Majd még találkozunk.Szia!-és kiment a teremből.
Valahogy kikászálódtam az ágyból,és felvettem a tegnapi ruhám.Otthon majd úgy is átöltözök.Mire végeztem,összepakoltam a cuccaimat a táskámba (fogalmam sincs róla,hogy hogy került ide),és beágyaztam.Leültem az ágyra,és vártam.Nem telt bele 10 perc,és Harry megjelent az ajtóban.
-Szia!-köszönt,ahogy észrevett.
-Hali!-öleltem át.
-Hogy vagy?-nézett lábamra.
-Köszi jól.-mosolyogtam két szép zöld szemébe.
-Akkor mehetünk?-vette fel táskámat.
-Még nem.Meg kell várnunk Dr.Rosst.Addig ülj le.-paskoltam meg az ágy oldalát.
Csendben ültünk egy ideig,majd Harry megtörte a csendet.Személy szerint nem bántam,mert kínos csönd volt.
-Tudom,hogy nem a legjobb alaklom,de kérdezhetek valamit?-nézett bele szemeimbe.
-Hát persze!-mosolyogtam.
-Szóval....Már akkor megtetszettél,amikor először láttalak.-kezdett bele mondandójába.
-Amikor eltévedtünk Bubyval.-vigyorogtam.
-Igen.-mosolygott ő is.-Nem fokoznám tovább.Kelly,leszel a barátnőm?
-Igen!-kiáltottam,majd átöleltem.
-Akkor ezt adnám neked.-nyitott ki egy kis dobozt.A dobozban egy gyönyörű gyűrű volt.-Akkor add vissza,ha már nem szeretsz.Ebből tudni fogom,hogy te már nem fogsz szeretni engem.-majd ráhúzta ujjamra a gyűrűt.
-Ez gyönyörű!És megjegyzem!-kacsintottam rá,majd megcsókoltam.Ő visszacsókolt.
-Látom jobban vagy!-szólalt meg,ahogy befejeztem kis koncertemet.
-Nagyon is!-vigyorogtam.
-Mondták már,hogy nagyon jó hangod?-vonta fel szemöldökét.
-Csak anyáék,de nem igazán szoktam énekelni.
-Pedig nagyon jó lennél!-biztatott Dr.Ross.
-Köszönöm!-pirultam el.
-Most mennem kell.Majd még találkozunk.Szia!-és kiment a teremből.
Valahogy kikászálódtam az ágyból,és felvettem a tegnapi ruhám.Otthon majd úgy is átöltözök.Mire végeztem,összepakoltam a cuccaimat a táskámba (fogalmam sincs róla,hogy hogy került ide),és beágyaztam.Leültem az ágyra,és vártam.Nem telt bele 10 perc,és Harry megjelent az ajtóban.
-Szia!-köszönt,ahogy észrevett.
-Hali!-öleltem át.
-Hogy vagy?-nézett lábamra.
-Köszi jól.-mosolyogtam két szép zöld szemébe.
-Akkor mehetünk?-vette fel táskámat.
-Még nem.Meg kell várnunk Dr.Rosst.Addig ülj le.-paskoltam meg az ágy oldalát.
Csendben ültünk egy ideig,majd Harry megtörte a csendet.Személy szerint nem bántam,mert kínos csönd volt.
-Tudom,hogy nem a legjobb alaklom,de kérdezhetek valamit?-nézett bele szemeimbe.
-Hát persze!-mosolyogtam.
-Szóval....Már akkor megtetszettél,amikor először láttalak.-kezdett bele mondandójába.
-Amikor eltévedtünk Bubyval.-vigyorogtam.
-Igen.-mosolygott ő is.-Nem fokoznám tovább.Kelly,leszel a barátnőm?
-Igen!-kiáltottam,majd átöleltem.
-Akkor ezt adnám neked.-nyitott ki egy kis dobozt.A dobozban egy gyönyörű gyűrű volt.-Akkor add vissza,ha már nem szeretsz.Ebből tudni fogom,hogy te már nem fogsz szeretni engem.-majd ráhúzta ujjamra a gyűrűt.
-Megzavartam valamit?-lépett be a doktornő.
-Nem,semmit!-vigyorogtam mint a tejbetök.
-Oké.Itt a papír.-nyomta kezembe a zárójelentést.
-Köszönöm!-tettem el táskámba a papírt.
-Akkor mehetünk?-nézett rám Harry.
Én a Dr.Rossra pillantottam,aki csak bólintott.
-Viszlát!-indultam ki az ajtón.
-Szia!-köszönt el a doktornő is.
A parkolóban behuppantunk a kocsiba,és már indultunk is hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése